Karácsonyi gondolatébresztő

 Karácsony kapcsán vannak olyan emberek, akik elgondolkoznak eddigi életükön. Talán azért, mert idejük csak most engedi, vagy mert valamiféle nosztalgikus légkör lengi körbe ezt az ünnepet sokak számára. Ám gondoljunk csak bele egy pillanatra mi is. Ha valaki megkérdezni Önöket, milyen valóságos, emberi ésszel felfogható formaként tudnák leírni az életet, mit válaszolnának?. A "piramis" - vagy a matematikusok kedvéért gúla - véleményem szerint nem jó kifejezés, a "lépcső" már inkább helyesebb. Hiszen ha belegondolunk, igen, az élet kövei egymásra épülnek, ugyanakkor valahogy haladni is kell ezeken. Egy egyszerű piramisról, aminek nincsenek fokai, csupán egyenes élei és oldalai, könnyen lecsúsznánk. Azonban ha lépcsőként képzeljük el ezt a bizonyos formát, akkor máris könnyebben kezelhető lesz. Egy lépcsőn lehet felfelé haladni, lefelé, és akár sajnos le is lehet róla esni. Minden lépés, amit a nagybetűs ÉLET lépcsőjén teszünk egy-egy foknak számít, az hogy visszafele, vagy felfelé tesszük már a tett természetén magán múlik. Olyan mozzanat nincsen, amivel egy helyben vesztegelnénk, még ha így is érezzük néha. Bármilyen kicsi is legyen, akkor is egy foknak számít, ezen a végtelennek tűnő, messzeségbe menő képzeletbeli lépcsőn. Így karácsony táján, ha van idejük és kedvük, álljanak meg egy pillanatra és nézzék meg hol, állnak most rajta. Vegyék szemügyre hova tették céljaikat és mennyire messze vannak tőle. Valamint azt nézzék meg, hogy ezen a lépcsőn hova helyezték a családjukat. Együtt haladnak magukkal? Esetleg előbbre járnak? Vagy pont, hogy kicsit hátrébb vannak? Ha valamelyik kérdésre az utóbbi kettőből igen a válaszuk, gondolják újra a prioritási sorrendjüket. Most, hogy itt vannak az ünnepek, köztük a szereteté is nem mindegy, hogy félig teli vagy félig üres az a pohár. A karácsony a szeretetről kell, hogy szóljon nem pedig csak az ajándékozásról és ételekről. Ugyanakkor ez a szó nem csak a mások irányába táplált érzelmeinket takarja, hanem azt is, ahogy saját magunkkal bánunk. Ne csak másokkal törődjenek, szakítsanak időt önmagukra is. Rengeteget jelent egyetlen perc is akár, saját lelki egészségük szempontjából. Remélem sikerült, pár pillanatnyi önmagukról való gondolkodásra csábítani a kedves olvasókat. Kellemes és békés ünnepeket kívánok Önöknek.

Lysewycz Adrienn, szerkesztő és kapcsolattartó